|
FEKETE KÁVÉ
A kávé az egyik legismertebb növény, a belőle készült ital pedig világszerte a legnépszerűbb élvezeti cikk. A kávé a kávécserje nevű örökzöld növény termésének, a kávébabnak a feldolgozott magja, az ebből készített kesernyés ízű, élénkítő hatású italt kávénak nevezzük. A kávé fő hatóanyaga a koffein, de ma már létezik olyan kávé is, amely a koffein káros mellékhatása nélkül is élvezhető, ez a koffeinmentes kávé, amely már hazánkban is kapható.[1]
A kávé szó eredetének megfejtésére két megoldás is kínálkozik. Az elterjedtebb vélemény szerint egy etiópiai vidék, Kaffa nevéből származik, ahonnan a kávét Jemenbe szállították. A másik lehetőség az arab kahwa (قهوة) szó – amelyből a mi kávé szavunk ered –, ez azonban eredetileg bort jelentett, s csak később vitték át a megnevezést a fekete italra. A 16. században már az egész arab világban a főzött, élénkítő hatású italt jelentette.
Bár a Coffea nemzetség nagy létszámú, csak két jelentős tagjának terméséből készítenek kávét: az arab kávéból (Coffea arabica) és a Coffea robustából. A két faj környezeti igényei erősen eltérőek. A Coffea arabica adja a jobb kávéalapanyagot, de kényesebb a robustánál, termesztése sok körültekintést és gondosságot igényel. A kávécserjék fejlődéséhez a tökéletes feltételeket csak 900 méter feletti trópusi területeken lehet biztosítani, hiszen nélkülözhetetlen számukra a termékeny talaj, a nagy és egyenletes csapadékmennyiség és a 15-24 °C közötti hőmérséklet. Az arabica adja a kereskedelemben kapható kávé 75%-át. A robusta igénytelenebb, ellenállóbb, tűri a hőséget és a nagy páratartalmat, termőterülete a 900 méter alatti trópusi síkságokon van. Elsősorban Nyugat-Afrikában és Indonéziában termesztik, a többi kávétermelő ország az arabicát favorizálja.
A kávészemek szárítása Costa Ricában
A kávészemek szüretelését kézzel végzik, mert csak a piros, érett magokat lehet leszedni. Ezután a termőhelytől függően száraz vagy nedves eljárással azonnal tisztítják és érlelik a szemeket, mert a kávébogyó nem tárolható. Ahol a napsütéses órák száma elegendő, ott a magokat négy hétig kiterítve szárítják a napon, majd egy hántológép segítségével a babszemet és a húst elválasztják egymástól. Vietnamban és az Elefántcsontparton óriási vermekben elföldelik és a következő évben a magokat kiásva átmossák. Így a hántolás költségét megspórolják. Ahol viszont az időjárás csapadékosabb, ott nedves eljárással dolgozzák fel a kávészemeket. A kávébabot és a gyümölcshúst gépekkel elválasztják egymástól, majd a babot egy speciális folyadékban áztatják és mossák. Ezután elég 10-14 napi szárítás. A kávét mindkét esetben további tisztításnak, válogatásnak vetik alá, és ezután szállítják el. A feldolgozás utolsó fázisa a pörkölés, amelyet folyamatosan emelkedő hőfokon végeznek. Utána derül ki, milyen minőségű a kávé, milyen íz- és illatanyagokkal rendelkezik.
Kávétermelő országok [szerkesztés]
A világ kávétermelő országai
Ma Brazília a világ legnagyobb kávétermelője, amelyet Vietnam, Kolumbia és Indonézia követ a sorban. Sok más kávétermelő ország is van, de azok termelési volumene jelentősen kisebb. India jó minőségű robuszta termelő, Etiópia a legdrágább és a legkeresettebb kávéfajta termelő (bluemonte). A brazil és a szegényebb kávétermelő országok (Kongói Demokratikus Köztársaság, Elefántcsontpart, Kongói Köztársaság, Nigéria, Kenya) között nagy ellentétek vannak.
A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik. Az egyik változat szerint, a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr.e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, hogy ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek. A másik történet szerint egy Phazes nevű arab orvos i.sz. 900-ban a kávét orvosságként használta.[2] 1000 körül Avicenna is gyógyszerként használta a kávét. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a kávét először a 15. században Jemenben használták élénkítő hatása miatt, valószínűleg szufi szerzetesek, akik szívesen éltek serkentő szerekkel. Innen került ki és vált ismertté a társadalom minden rétege számára. A 16. század első évtizedeiben már Szíria és Egyiptom lakói is ismerték. A magyar szájhagyományban a "fekete leves" kifejezés a 17. századból származik. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly azonban elővigyázatos volt és gyanakodott, hogy készül valami ellene, így az ebéd után gyorsan távozni akart, mire az egyik janicsár aga a következő szavakkal tartotta vissza: "Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!" Miután a vendég kuruc fejedelem megitta a kávéját, láncra verve vitték az isztambuli Héttorony börtönébe.[3] Az úgynevezett "fekete leves", azaz a kávé fogyasztása a török étkezés elmaradhatatlan kellékeként vált ismertté a középkori Magyarországon.
A kávétermesztés körülményei ihlették a 18. században Barcsay Ábrahám "A kávéra" című költményét: "Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse, Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse, Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek, Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek. Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab, Mennyit szenved érted nyúgoton is a rab, A bölcs iszonyodik, látván, egy csészéböl Mint hörpöl ö is részt Anglusok bünéböl."
-
Isztambulban az első kávéházak az 1550-es években nyíltak, és számuk gyorsan nőtt. Európába a 17. században érkezett meg a kávézás szokása. Az első európai kávéház 1624-ben Velencében nyílt meg La Bottega del Caffé néven.
A kávé – mértékletes fogyasztás esetén – serkentő hatással van a központi idegrendszerre, a szívre, a véredényekre és vizelethajtó hatása miatt a vesékre is. Ellenben van negatív oldala is: a kávé a hiedelemmel ellentétben nem növeli, hanem csökkenti a vérnyomást. A csersav stimulálólag hat az érrendszerre, kitágítja az érfalat. Valamint nem is tart „ébren”, hiszen a koffein az idegrendszerben kifejtett hatása nem a fáradságot szünteti meg, hanem mesterségesen előállít egy olyan tudatállapotot a fáradt szervezetnek, amit az ember könnyen elhisz és így még órákat képes éber állapotban tölteni, ami megterheli a szervezetet. A túlzott kávéfogyasztás gazdasági károkat is okozhat, mivel a dolgozók munkaidejük egy részét a termelés helyett kávézással töltik, ezért ennek kiküszöbölésére megjelent a kávéautomata.
A kávézás néhol kifinomult művészet, a tökélyig vitt élvezet
A kávé legismertebb hatóanyaga a koffein néven ismert alkaloid. Koffeint a kávén kívül kis mértékben tartalmaz a tea, a kóladió és a kakaó is. A koffein fokozza a szívműködést, az anyagcserét és a légzést, növeli a vérnyomást és a vérkeringési sebességet, tágítja az agyi ereket, szűkíti a bélben levő ereket, vizelethajtó. Megszünteti az álmosságot, javítja a hangulatot, stimulálja az agykérget, gyorsítja a gondolkodást, átmeneti teljesítménynövekedést idéz elő, amelyet rohamos teljesítménycsökkenés követ. Egy csésze kávé elfogyasztása után 5 perc múlva a test szinte minden szövetében kimutatható a koffein. Koncentrációja kb. félóra alatt eléri a maximumot, majd lassan lecsökken. 3-6 óra múlva a koncentráció mintegy a fele a maximumnak. Nagy koffeinadag (kb. 300 mg fölött) kézremegést, vértolulást, szívtáji nyomást okoz.
A koffein mellett a kávéban sokféle sav is található, amelyek a kávé ízét befolyásolják. Például a csokoládé ízért a 2-metil-valeriánsav, a karamell ízért a piroszőlősav a felelős.
A kávészemek pörkölése után a kávét különböző módon lehet elkészíteni. Eltérések lehetnek a kávé–víz arányban éppúgy, mint a különböző ízesítőszerek használatában.
A legrégibb és leghíresebb kávékészítési módszernél a pörkölt kávét többször átdarálják, míg megfelelő finomságú nem lesz. A hosszú nyelű sárgaréz edényben a cukorral együtt főzik, minden csésze vízhez egy teáskanál őrölt kávét adnak, s kanállal kavargatva felfőzik. Mielőtt a kávé kiforrna, leveszik a tűzről majd még egyszer felforralják, és csészékbe öntik. A tetejére 1-1 csepp hideg vizet tesznek, így a zacc gyorsabban leülepszik.
A „kotyogó” és a filteres kávéfőzés [szerkesztés]
Háztartási mokka készítő, népszerű nevén "kotyogó".
A Kárpát-medencében a mai napig a legelterjedtebb kávéfőző az ún. „kotyogó”, amelyben a víz alulra kerül, s fölé egy szűrőbe töltik a kávét. A forró víz szinte átpréselődik a kávérétegen, s kioldja az őrölt kávéból a hatóanyagokat és az aromákat, majd a felső részből a kész kávét ki lehet önteni. A nevét onnan kapta, hogy a csőben, amin keresztül kifolyik a kávé, egy súly található, ami a kávé főzése közben kotyogó hangot ad (nem mindegyik kávéfőző kotyogó, ami úgy is néz ki): a főzés közben a gőz megnövekedett nyomása felemeli a súlyt, a kávé kifolyik a felső tároló edénybe, majd a nyomás csökkenésével a súly visszaesik a helyére. Ezzel a módszerrel nagyobb nyomást, így aromában és koffeintartalomban is erősebb kávé érhető el.
A filteres kávéfőzők szintén otthoni használatra valók, a filterbe tett kávét öntik le forró vízzel. Az eredmény: sokkal gyengébb kávé, mint a kotyogónál.
Eszpresszókávéról (röviden: presszókávé, de olasz eredete után elnevezése "espresso") akkor beszélünk, ha a 88-92 °C-os vizet 9 atmoszféra nyomással préseli át az erre alkalmas gép, a mintegy 7 g őrölt kávéból készült, tömörített "pogácsán", 20-30 másodperc alatt. Az eredmény 25-35 ml főzet. A rövidebb espresso-t ristretto-nak, a hosszabbat lungo-nak hívják. Ezek szolgálnak alapul a cappuccino, a macchiato, a latte macchiato és számos más kávéital készítéséhez. A megfelelő minőségű kávéból a fenti paraméterek betartásával készített espresso tetején 2–4 mm vastagságú, hosszabb ideig megmaradó sűrű krém (crema) képződik.
Dugattyús kávéfőző (French press) [szerkesztés]
Nagyon finom, aromás kávé készíthető ezzel az egyszerű és esztétikus eszközzel. Az előmelegített üvegedénybe adagonként egy evőkanál őrölt kávét teszünk, melyre forró (kb. 95 °C-os) vizet öntünk (kb. 100-120 ml/adag), megkeverjük és kb. 3-3.5 percig állni hagyjuk. A dugattyú óvatos lenyomásával a szűrő az üvegedény aljára nyomja a zaccot és máris kitölthető a forró fekete. Ne hagyjuk a kávét zaccon állni mert keserű lesz!
Instant kávénak az azonnal oldódó kávét nevezzük, ez ma az egyik legelterjedtebb módja a kávékészítésnek. Az eljárás során a kávészemekből pörkölés után gőzzel és meleg vízzel kivonják az oldható anyagokat. A kávé ízesítőanyagait még a vízgőzös kezelés előtt kivonják és félreteszik. Az oldatot betöményítik, majd fagyasztva szárítják (Liofilezés). Mielőtt a kávét – oxigénmentes, nitrogén vagy szén-dioxidos környezetben – becsomagolnák, az ízesítőanyagokat újra a kávéhoz adják. Otthon elkészítése során csak a kávéporhoz kell adni a forró vizet, és máris készen van a főzött kávéhoz hasonló, de annak élvezeti értékét el nem érő élénkítő ital.[4]
A krémes espresso és a habosított tej tökéletes elegye, "házassága". A tökéletes cappuccino egy rész kávéból, egy rész 60-70 °C-os tejből és egy rész tejhabból készül.
- Fodor Pál, A kávészemek karrierje, Rubicon, 4:1–2 (1993) 35–39 oldal.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
